Spiritualitás a mindennapokban

Ez a cikk nem tudományos célzattal készült, csupán felbosszantott egy mondat egy régebbi cikkből, mi szerint a vallásosak nem hisznek a spirituális dolgokban,paranormális jelenségekben. Kicsit paradoxonnak éreztem, hiszen a vallások általában ilyenekre épülnek.(Mária-jelenések a katolikusoknál..stb..)

Biztos sokan észrevettétek mostanában, hogy megszaporodtak az ezoterikával foglalkozók. Már nem csak a régi jól bevált vallások hirdetik tanaikat, hanem szinte naponta találkozhatunk úgy egyházakkal. Csak egy-két példa: pünküsdisták, jehova tanúi, szcientológusok és ott van Villás Béla egyháza: az Árkádia Fényei. Mi történik, hogy az emberek tömeges fordulnak ilyen dolgok felé? Már nem elég az anyagi lét, már leáldozott a materializmusnak? Mi több, már a régi egyházakkal sem vagyunk megelégedve.

Saját story

Jómagam reformátusként lettem megkeresztelve és így élem a mindennapjaimat is, de én is rájöttem, hogy valami többre, tartalmasabbra vágyom. Spirituális „felébredésem” elég korán kezdődött. 14 éves voltam mikor egy barátnőm a kezembe adta A mennyi prófécia című könyvet. Három napon át olvastam éjjel-nappal, annyira megragadott. Ezután jöttek sorra az önsegítő, önmegvalósító művek, bevallom még egy szcientológus könyvet is elolvastam… :)Azonban rájöttem, hogy a dolog itt megrekedt. Olvastam Oshot, Coelhot, James Redfieldet, Richard Bachot, de végül úgy éreztem, hogy tele lettem. A szükséges információkat a jobb élethez megszereztem, csupán csak alkalmazni kellett volna őket. Próbáltam pozitívan gondolkodni, az ítéleteket a fejemből elhessegetni, a jó dolgokra fókuszálni, a jelekre figyelni, de ennyi minden egyszerre valahogy nem ment…pedig nő vagyok. :) Aztán így 18 éves fejjel elballagtam egy prána-nadi első fokozatú tanfolyamra, ahol nagyon jól éreztem magam és rájöttem, hogy megtaláltam a nekem valót. Bár az utána következő 21 napos diétát nagyon nehezen tartottam be, de végre be tudtom építeni a spiritualitást az életembe és nem csak könyvek formájában.

Globális

Vajon hová tart a világunk? Hiszem, hogy ez a túlzott hajsza, amibe sokan belekerültek nem vihető tovább. Képtelenség azt tartani, ami most zajlik a világban. Az emberek kicsit elfelejtették, azt hogy az életünk sokkal többről szól, mint az anyagi dolgok hajszolása. Mi értelme ennek az egésznek, ha egyszer úgyis meghalunk 60 éves korunkban, szívrohamban igazi értékek nélkül, csodás házzal és menő sport kocsival? Mi lesz ezekkel? Az unokáinkra valóban ilyen dolgokat akarunk hagyni? Tény, hogy örülnének nekik, de legyünk előrelátók és lássuk be, hogy a szeretet megtapasztalásával, a bölcsességünk átadásával sokkal többet nyújthatunk nekik.

Nehezen értem meg azokat az embereket, akik nem hisznek semmiben. Mondjuk ilyen ember talán nincs is, mert legalább magában mindenki hisz, vagy a pénz erejében….

Tegyük fel, hogy nincs Isten, Allah, Zeusz, Sors… nincsen felsőbb hatalom. Tegyük fel, hogy csak egyszer élünk és ennek az életnek csupán az anyagi értékek felhalmozása a célja. Akkor viszont mi értelme van a sok egyháznak, vallásnak, ezoterikusnak??? Miért jöttek is létre… anyagi célzattal? Hát főleg, hogy nagy részük ingyenes, nem hinném.

Ennyire sokan gondolnák tévesen, hogy van itt valami felsőbb hatalom és hogy az életünk többet jelent??? Hát nem hinném. Hogy mivel tudom ezt bizonyítani? Nem érzem szükségét, hogy bárkinek is bizonygassak. Nincs másom, csak a hitem.