„Nagypapa belihegett, barackot nyomott a fejemre, és egyből kérdezte: mi leszek, ha nagy leszek. Mondtam: búgócsiga, mert marhára unalmas, hogy a felnőttek folyton ezt firtatják.” (Vayvan Fable)

Érettségi kellős közepén még mindig nem tudok erre a kérdésre válaszolni. Talán búgócsiga. Eszméletlenül idegesítő, hogy mindenki erre van rákattanva. Én még nem tudom. El tudom mondani, hogy milyen egyetemeket jelöltem meg és, hogy igen,tovább tanulok mindenképp, mert ugye elegánsabb, ha diplomával vagyok munkanélküli, de fogalmam sincs, hogy mire vágyom a szívem mélyén.

Kiskoromban fagyisárus akartam lenni, így teljesen egybe.

Aztán általános iskolás éveimben a színház varázsolt el annyira, hogy több színjátszó kört is látogattam és fantasztikusan éreztem magam a rivalda fényben, exhibicionista ember lévén.  Ám egyszer csak jöttek a kudarcok: nem kaptam főszerepet, nem kerültem be a Sorstalanság c. filmbe (mondván, hogy nem illik ide a fejszerkezetem)…  Szóval nagy ívű karrieremnek leáldozott.

Aztán a szomszéd kislány és unokaöcsém megszületése után mindenképpen óvó néni szerettem volna lenni, persze nem akárhol, hanem saját óvodát alapítva (ez még részben élő vágy).  A gyerekek iránti elkötelezettségem azóta sem szűnt meg, sőt csak erősödött, ahogy az idősebb barátnőim sorra szültek és ügyeletes bébiszitter lettem a társaságban. :)  Ám a jelentkezési lapomon nem szerepel semmilyen óvodapedagógiai szak. (mert tesiből, meg énekből is van alkalmassági…)

Mikor vészesen közeledett február 15-e elkezdtem nézegetni a felvételi tájékoztatót. Találtam is egy számomra érdekesen és ismeretlenül hangzó szót és gondoltam magamban, na tuti ez a nyerő: andragógia! Hát egészen addig nyerőnek tűnt, amíg meg nem láttam az ELTE ezen szakának tavalyi ponthatárát, ekkor kaptam először sírógörcsöt a jövőm miatt aggódva. (480 a max. és ide 420 volt.. )Szóval az andragógia egyetemi szinten kilőve.

Hát akkor most mi legyen?

Sok-sok jogász, ügyvéd ismerősöm, szüleim, bátyám és végül saját elhatározásom eredményeképpen megjelöltem a PPKE Ják-on a jogász szakot( tavaly 384 volt a ponthatár). Király. Képzeljétek, ha felvesznek és sikerül harmad évig eljutnom környezetvédelmi szaki leszek.  Valahol nagyon tetszik nekem ez a cím és talán jól is érezném magam menő ügyvéd macaként, de tényleg ehhez van tehetségem? Igazi hivatásommá válhat? Ez lennék én?

Azért biztosítékként megjelöltem a ZSKF-en a kommunikációt. :) 20 év múlva szólok, hogy mi lettem, ha érdekel valakit még…