Másfél éve mutatták be Novák Eszter rendezésében Tatabányán Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek című darabját. A szerda délutáni „utolsó” előadást sok középiskolás tekinthette meg., így kísérhettük mi is figyelemmel. A színdarab után egy rövid beszélgetést folytathattunk a színészekkel, akik reménykednek abban, hogy nem utoljára játszották  a zenés drámát.

 Nem sok kérdés hangzott el, de mindegyikre igen összetett válaszokat kaptunk. A művészek elmondása szerint a próbák nagyon jó hangulatban zajlottak, sokszor még az ő szemük sem maradt szárazon.

Brecht műveit divatosan  az epikus színházhoz szokták sorolni, de Tóth Ildikó úgy gondolja, hogy ez csupán a darab formája. A versekkel, zenei részletekkel összekötött részek szenvedéllyel teltek és sokkal lírikusabban hatnak, mint egy egyszerű tragédia. Tóth Ildikó szerint a mű nagyon aktuális, hiszen jelenkorunkban is, nagy a nyomorúság a hétköznapokban és a legjobb magatartásforma talán megőrizni a méltóságunkat minden körülmények között.

Ez a darab egyaránt elgondolkodtatta a közönséget és a színészeket is. Hiszen nem hagy minket nyugodni a gondolat, hogy vajon egyedül is  felszínre tudnánk-e hozni a bennünk élő jót, tudnánk-e egész életünkben a lelkünkben rejlő jóságot érvényesíteni.  Sikerülhet mindez egyedül? A darab végén felcsendül a kétségbeesett kiáltás és a feszült csendben percekig visszhangzik : „Segítsetek!!!”