Nagyon régen öntöttem szavakba a gondolataimat, de úgy érzem itt az ideje újra megtenni.
Ahogy halad előre az idő egyre inkább kezdem belátni, hogy az életemben minden történés fantasztikus ajándékot hoz magával. Igen, még a gondok is.
Pár napja olyan dolgot éltem át, amit szerencsére nem sok ember. A lépcsőházunkban tűz ütött ki és minket is a tűzoltók menekítettek ki nagy káosz közepette. Valószínűleg most többen aggódni, vagy sajnálni kezdtek, de higgyétek el, ez az egész akkora változást hozott az életemben, amire már nagy szükség volt. Csak ülök a szobámban magam elé meredve és azon töprengek, hogy vajon miért pont velem történt?
Tudom a választ. Figyelmeztetés volt, miszerint jobb lenne, ha igenis megbecsülném, amim van és itt az ideje a jelenben élni. Mostanában ugyanis elkalandoztak a gondolataim a jövőmről. Megszaporodtak az álmodozással, vizualizálással töltött órák, azonban semmit nem tettem a valódi céljaimért.
Tegnap a Végtelen történet című film nagyon sok mindenre megtanított… Itt az ideje a semmivel harcba szállni, ezt pedig egyedül kell megtennem! Nem várhatok senkire és semmire tovább! Azt tudom, hogy segítőkész emberekkel lesz tele az utam, hiszen valód láng gyúlt a lelkemben.. Itt az idő arra, hogy elkezdjem 100%-ig a saját életemet élni, hiszen ki más tehetné meg ezt helyettem? A türelmem elfogyott saját magammal szemben. Ott van az a bizonyos szög a hátsómban és cselekedetekre sarkall.
Mielőtt fogadkozásokba és ígéretekbe bocsátkoznék, tisztáznom kell valamit. Olyan lehetőség hever előttem, amit fel kell, hogy vegyek végre a földről és amivel bármit elérhetek.
Nincs más dolgom csak a céljaimat határozottan kitűzni magam elé és csatába indulni. Csatába, melyben nem vér, hanem pénz fog folyni… J
Hinnem kell magamban. El kell hinnem, hogy bármire képes vagyok és ugyanolyan értékes ember vagyok,mint bárki más. Megérdemlem a boldogságot, még inkább az odavezető utat. Azt tudom, hogy akkor járok helyes úton, ha maga a cselekedet tesz boldoggá és a végeredmény csak „melléktermék” lesz.
Hinnem kell. Én én vagyok. Boldog vagyok. Vidám és optimista. Az életem lehetőségekkel teli és én nem akarok pont a Lehetőségek Tengerében elakadni. Kimászom mosolyogva a Bánat Mocsarából és talpra állok.
Mert élni jó! Boldogan élni a legjobb!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.