Ezer éve nem írtam egy bejegyzést sem,de végre újra van mondandóm a világ számára.
A blogom a szerelem kereséséről, erről a rögös útról szól, de eddig sok szó nem esett a fő témáról. Részben azért mert ez az út néha akkor buktatókat tartogat, amiket az ember nem szívesen lát lejegyezve, részben azért mert eddig az utamon nem sok valódi érzelem bújt meg.
Hajlamosak vagyunk rettegni az érzelmeinktől és menekülni előlük, azonban előbb vagy utóbb mindenkit elér az, amit valóban tiszta szerelemnek neveznek. Újabb és újabb ismeretségeket kötünk, vergődünk a kapcsolatok hálójában, közben pedig elveszítjük azt, akit a leginkább kéne szeretnünk - saját magunkat. Idézném Márai Sándort, mert úgy gondolom, ahogy megfogalmazza ezt a folyamatot, az a legteljesebb:"Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás." Véleményem szerint ez az utazás egy életen illetve több életen át tart, sosem ér véget, hiszen folyamatosan változunk a világgal együtt. Viszont saját magunk felfedezését különböző módszerekkel elő tudjuk segíteni, hogy kinek mi működik, erre szintén nekünk kell ráébrednünk. Ha a módszer megvan, akkor kezdődhet a találkozás, a felismerések sorozata, hogy jé, ez is én vagyok! :)
Amikor elindulunk egy úton várnak ránk csapdák és útvesztők is, melyek megpróbálnak teljesen eltéríteni minket. Van olyan, akinek egy figyelmeztetés is elég ahhoz, hogy a helyes irányban maradjon, még akad olyan ember is, aki kedveli a kihívásokat és többször letér az egyenes útról. Az utóbbi csoportba tartozom magam is. A nehézségek, a teljes kudarc élmények után mindig sokkal nagyobb erővel tudok belevágni az újdonságokba. Így történt velem az is, hogy egy nagy völgy után, a hegytetőn találtam magam.
Amikor már elveszti az ember a hitét abban, hogy létezik tényleg az, akiről a mesék, a filmek, a versek és lányregények szólnak és csak úgy utolsó leheletével kiküldi az univerzumba azt, hogy valódi társra vágyik,akkor a társ megjelenik. Megjelenik és teljes erővel berobog az életébe, felborítva mindent, amit addig a szerelemről gondolt. Onnan érkezik, ahonnan korábban is érkezhetett volna, onnan, ahonnan korábban nem jött és ahonnan később már nem vártad. Tudod, nincs mit magyarázni, nincs miről beszélni, egyszerűen tudod, hogy megtaláltad. Megtaláltad azt az embert, aki barátod, szeretőd, lelkitársad, haverod, múzsád egyben. Megtaláltad azt az embert, akire elég ha ránézel és kimondja a gondolataid, átveszi a rezgéseid és tökéletesen megért ebben a rohanó világban.
A helyzetet még tudnám fokozni, a szavakat még tudnám szaporítani, de nem teszem,mert ha megtalálod, megértesz mindent...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.