Nagyon divatos lett mostanában parfümöt használni. Habár ez a különleges illatosító régóta jelen van történelmünkben, igazán csak most, a fogyasztói társadalom tette trendé.

Parfümtörténelem

Már Kr. e. IV. századból ismerünk parfümtartó edényekről szóló adatokat, melyeket az ókori Egyiptomban készítettek, ekkor még csak vallási és temetési rítusokhoz használták, később vált a kultúrájuk részévé. A felsőbb társadalmi osztályokba tartozó hölgyek édes mandulaolaj, méz vagy fahéj alapú kenőcsöket alkalmaztak, az egyszerű asszonyok pedig mentát vagy kakukkfűt. A Ptolemaioszok uralma alatt kezdtek behozni mirhát az araboktól, a perzsáktól és a kínaiaktól kámfort, Indiából pedig cimetfát.

 A zsidók is vallási rituálé miatt alkalmazták a parfümöket: Az Úr még ezt mondta Mózesnek: "Végy finom fűszereket: 500 sékel finom mirhát, feleannyi, vagyis 250 sékel jószagú fahéjat, 250 sékel illatos nádat, 500 sékel kassziát - a szentély súlymértéke szerint -, hozzá egy hin olivaolajat, s csinálj belőle szent olajat, illatos kenetet, ahogy a kenetkészítők csinálják. Ezt a kenetet kell felszenteléshez használni."

Végül az egyiptomiak, görögök és rómaiak már a fürdőhöz, ruhájukhoz, még a szandáljukhoz is illatos olajat használtak, nemkülönben lámpásaikhoz, mely nagymértékben terjesztette az illatokat.

Az araboknál az Ezeregy éjszaka meséiben szólnak a rózsavízről, ahol Tighmus meghintette Janshah arcát, hogy felfrissítse.

A XIV. század alkimistái Spanyolországban és Olaszországban kikísérletezték az alkohol tisztításának módszerét, mellyel "tüzes vizet" csináltak. Előbb orvosi célra, majd likőröknek, később parfümöknek használták.

A keresztes lovagok pedig soha nem érzett illatokat hoztak magukkal a Közel-Keletről, elterjesztve ezzel a középkori Európában a parfümöket.

A reneszánsz korban mindenféle pacsmagot készítettek orvosi célból, bár illatuknál többet nem értek.

A kalmárok korában keletről mindenféle fűszer, gumi, balzsam és egzotikus gyümölcs érkezett Velencébe, s azon keresztül Európába. A parfümök és az egzotizmus pszichológiai asszociációját Shakespeare fogalmazta meg a Macbethben: "Arábia minden illata megpuhítja ezt a kis kezet."

1533-tól kezdett foglalkozássá válni a parfümkészítés, először a franciáknál. Az angoloknál Medici Katalin trónra lépésével kezdődött mindez, aki Olaszországból magával cipelte személyes illatállományát.

A parfümök használata hamarosan népszerű lett a nép körében, már mosakodni is elfelejtettek az emberek, nem félve a kialakuló betegségektől.

A XVIII. században visszatérő higiéniai igényt az erősödő illatú parfümök követték, még nagyobb virágtartalommal.

A Kölnivíz is erre az időre datálható. Egy bizonyos Johannes-Paulus Feminis, olasz ószeres kezdte árusítani Aqua Mirabilis (Csodavíz). Később Kölnben telepedett meg, s a Kölnischwasser nevet adta neki.

A XIX. századtól a parfümgyártás technológiája hatalmas mértékben kezdett fejlődni. Az illatok kémiai elemzése meggazdagította a parfümkészítők palettáját, s kevésbé költséges anyagokat is alkalmazni kezdtek, pl. a vaníliát.

A XX. században már külön szakmává fejlődött meghódítva ezzel a szépségiparágot.

Manapság

Minél drágább valakinek a parfümje, annál divatosabb és elitebb az illető.  Az 500 Ft-os alsó határtól kezdve a 2-3ezer forintoson át a csillagos ég a határ az árakat tekintve. Nem számít a minőség, az emberek akár a hamisított  változatokat is megveszik, hiszen az illatok státusz szimbólumok lettek, mint a telefon és az autó.  Azt a nézetet vallom, hogy nem feltétlenül a márkás a legfinomabba illatú, de gyenge hamisítványt sosem vennék. Mindig olyan parfümöt kerestem, ami nem irritálja a bőröm és igazodik a alapillatomhoz.

A hírverés miatt egyik nap nagy izgalommal indultam el a polchoz, amin a Chanel Nr. 5 állt. Nos még sosem csalódtam ekkorát egy illatban, amit mások nagyra tartottak. Ez nem hogy finom lett volna, hanem kifejezetten büdösnek találtam… Hát ennyit a világ egyik legdrágább és leghíresebb szagáról, mert ez kimondottan szag.

Azt hiszem én maradok a friss , virágos, tavaszi illatoknál, azok talán olcsóbbak is.. :)